A közlekedési ágazatban a hidrogénüzemű FCEV-k, más néven üzemanyagcellás autók, a legjobban megfelelnek a nagy hatótávolságú, nagyobb teherbírású és nagyfokú rugalmasságot igénylő alkalmazásokhoz. A közlekedési ágazat szén-dioxid-mentesítése különösen fontos, mivel a teljes energia nagy részét fogyasztja, és a teljes szén-dioxid-kibocsátás több mint 30%-át érheti el a hidrogénből a közlekedési ágazatban.

Az első üzemanyagcellás személygépkocsikat az 1960-as években tesztelték demonstrációs projektként. Az 1990-es években új lendületet kapott az üzemanyagcellák fejlesztése. A legtöbb esetben az üzemanyagcellás tesztjárművek olyan átalakított autók voltak, amelyeket eredetileg belső égésű motorral szereltek fel. Ekkor azonban az első tesztmodellek még nem voltak versenyképesek sem műszakilag, sem gazdaságilag.

A hidrogént alternatív energiaforrásként és alacsony károsanyag-kibocsátású üzemanyagként használó benzinmotorok prototípusainak tesztelése is folytatódott. Ezek módosított bivalens motorokkal felszerelt járművek voltak, amelyek benzinnel és hidrogénnel is működtek. Ennek az üzemanyagnak köszönhetően a hidrogénüzemű belsőégésű motorok nem csak valamivel nagyobb hatásfokot érnek el, mint benzinnel üzemelve, hanem sokkal alacsonyabb szennyezőanyag-kibocsátást is biztosítanak. A személygépkocsik esetében ma már szinte kizárólag a vontatási erő forrásaként hidrogénnel hajtott üzemanyagcellák állnak a középpontban. Az üzemanyagcellás személygépkocsik prototípusai

ról ma már sok gyakorlati tapasztalat gyűlt össze

Már vannak olyan gyártók, amelyek hidrogénüzemű autómodelleket kínálnak eladásra a piacon, és az előrejelzések szerint az üzemanyagcellás modellek listája nagymértékben bővülni fog