Az LPG használata Brazíliában 1937-ben kezdődött, amikor az osztrák bevándorló Ernesto Igel 6000 palack propángázt vásárolt, amelyet repülőgépek üzemanyagának palackozására használtak, és az Empreza Brazileira de Gaz a Domicílio cégen keresztül elkezdte árusítani a terméket főzésre. Abban az időben a lakosság nagy része fatüzelésű tűzhelyet használt. 1938-ban kezdett elterjedni a PB-gáz használata, és létrehozták a Nemzeti Kőolaj Tanácsot (CNP), amely a kőolaj és melléktermékeinek nemzeti ellátásával kapcsolatos tevékenységeket alapított. Amikor a Petrobras 1955-ben megkezdte a PB-gáz gyártását, a PB-gáz forgalmazása fellendült.

1954 és 1990 között a PB-gáz és más, akár inflációs, akár a piaci igényekhez kapcsolódó okokból prioritásnak tekintett energiahordozók árpolitikáját a kormányzat beavatkozása jellemezte, amely az árak Brazília-szerte történő egységesítésén alapult, a szállítás és a termék kereszttámogatásán keresztül. Ez a politika nagyon hatékonynak bizonyult a PB-gáz általános használata szempontjából, és előnyben részesítette a termék fogyasztását Brazília legszegényebb és legeldugottabb területein. Ennek a politikának köszönhetően az LPG a brazil települések 100%-át és a családok több mint 91%-át elérte.

Ma a piac szabad, ahol a forgalmazók versenyben működnek, ami előnyös a fogyasztó számára, akinek hatalmában áll eldönteni, hogy melyiküknél vásárol.

A gépjárművekbe szánt PB-gáz ára Brazíliában nem ismert, mivel a brazil szabályozás nem veszi figyelembe az ilyen célú felhasználást.